Samu Tímea igazán karizmatikus üzletasszony. A vezérigazgatónő a JCDecaux székházában fogad, s ahogy a fotózásra terelődik a szó, a vezetőnő átszellemül lelkes rajongóvá. Tímea szenvedélye ugyanis a természetfotózás, amelyről olyan átéléssel és rajongással beszél, hogy örömtől vibrál az egész iroda.

A hobbija már több, mint tíz éves múltra tekint vissza, és fontos szerepet játszik benne egy ikonikus magyar természetfotós. „12 évvel ezelőtt Burmában egy körutazáson fertőzött meg a fotózással Margó, akivel ott ismerkedtünk össze, és irigykedve néztem a fotóit.” A hazatérés után azonnal vettem egy Canon tükörreflexes fényképezőgépet, aztán mindig komolyabb objektívekre vágytam, és ez azóta is tart”. Tímea nagy rajongója a fiatal fotós, Máté Bence képeinek. „Életem egyik meghatározó születésnapi ajándéka az volt, hogy felkereshettem Bencét a híres pusztaszeri fotóstanyáján. Felejthetetlen élmény volt, amikor együtt fotózhattunk az általa épített fotóslesekben, és néha éjszakákon át vártuk a vidrákat, nappal a színesebbnél színesebb madarakat. Néha jöttek, néha nem.” Tímea ekkor szeretett bele a természetfotózásba, amely szellemi kikapcsolódás és lelki feltöltődés is lett.

Nem az a fotós vagyok, aki hétköznap is magánál hordja a gépet, hogy egy jó téma el ne szaladjon. Inkább kijelölök egy adott hétvégét, ami kizárólag a fotózásról szól és ráhangolódom. Ez jelenti számomra a teljes kikapcsolódást, amelyhez kitartás és fanatizmus is kell, hiszen a természetben semmire nincs garancia, türelem és szerencse kérdése.

A rendszeresen sportoló, jógázó Tímea egyik felejthetetlen élménye az a Costa Rica-i út volt, ahol színpompás egzotikus madarakat tudott lencsevégre kapni. „Régi vágyam volt, hogy a televízió képernyője után élőben is láthassak kolibrit. Ott ez megadatott, sőt, le is fotóztam ezt a pirinyó madárkát, ami nem is olyan egyszerű a rendkívül gyorsan verdeső szárnyai miatt.” Tímea és mestere, Bence legutóbb Dél-Afrikában fényképeztek, ahol vadállatok közé is bemerészkedtek, hogy oroszlánt, elefántot és ragadozókat is megörökíthessenek. „Hajnali négykor keltünk, felültünk a dzsipre, és irány a szavanna. Félelmetes helyzetekből sem volt hiány, például amikor az elefántok megindultak felénk, hogy tudjuk hol a helyünk, itt ők az erősebbek.” Bár közvetlen környezete tisztában van Tímea fotószenvedélyével, kiállításon még nem mutatkozott be. „Egyelőre még nem volt időm portfólióba rendezni a hatalmas anyagom, ám a bakancslistámon szerepel egyszer egy saját fotókiállítás is.”